Álmatlanság. Amolyan agyéberség: amikor fizikailag egy hulla, szellemileg egy filozófus szintjén állok. Azaz fekszem. Ha nekem a 9:30 jelenti a kora reggelt, akkor a reggel 6 óra számít éjszakának?! De nem sikerült fél 10-kor felkelnem, pedig ébresztőt is állítottam be. Viszont ebben is van némi pozitívum: legalább nem kellett azon agyalnom, hogy a délelőttöt is elüssem valahogy. Ebédre sikerült legyűrnöm 8 kanál levest, 3 darab krokettet és egy kevés sárgabarackbefőttet. Valami gáz van a mamám gépével, pedig olyan idillikus lett volna onnan tumblárkodni. Én komolyan próbáltam megjavítani, de miután nem sikerült, inkább a kábeleket dugtam újra, hogy ne legyen ott hátul akkora káosz. Csodálatos lett, de nem segített. Majd megjavítottam a papám mobilját (=kikapcsoltam, bekapcsoltam, és… voilá :D). Aztán egy bazi régi órát is. Tettem bele elemet. Tudjátok, minden csak nézőpont kérdése. És most görcsösen törekszem, hogy le tudjam tölteni a Gossip girl 14. részét. Meg tudom csinálni! Igen!

Ahh, ez olyan sok sikerélmény mára, hogy tisztára könnybe lábad a szemem, még ha csak rá is gondolok. Hú, hát ha még ki is porszívózok… a körömlakklemosásról nem is beszélve, hősies tetteimért kiérdemlem a „világ megmentője” érdemrendet.