Ámor-mintázta ajka azt
Lehellte, hogy: „Szívem gyűlöl”,
De, látván: majd sírva fakaszt
És hogy az epedés megöl,
Szívébe irgalom suhant,
Dorgálva, hogy nem volt soha
Ily kegyetlen a drága hang;
S erre így köszöntött szava:
„Szívem gyűlöl” - s utána jött
Valami, mint hajnal ha gyúl
Az éjre, mely, mint ördögök
Raja, égből pokolra hull:

„Szívem gyűlöl, de…” - s életet
Adott a szó-: „nem tégedet”.