„Minél több dolog változik, annál több marad ugyanaz - nem tudom, ki volt az, aki először mondta ezt. Talán Shakespeare… vagy talán Sting. De ebben a percben ez az a mondat, ami megmagyarázza a legnagyobb hibámat: képtelen vagyok megváltozni. Nem hiszem, hogy egyedül vagyok ezzel. Minél többet tudok meg az emberekről, annál jobban észreveszem, hogy mindenkinek van hibája. Nem akarok megváltozni. Ameddig csak lehet, ilyen akarok maradni. Ettől jobban érzem magam. Mert ha szenvedsz valamitől, legalább ismerős a fájdalom. Ha rászánod magad a változásra, mindig valami váratlan történik. Ki tudja, milyen fájdalmak várnak rád odakint. Lehet, hogy ennél sokkal rosszabbak. Jobb neked a régi állapot. Válaszd a járt utat, az nem lehet olyan rossz. Nem követhetsz el hibákat, nem vagy drogfüggő, nem öltél meg senkit. Kivéve talán saját magadat. Amikor megváltozunk, a változás nem olyan, mint egy földrengés vagy egy robbanás, pedig hirtelen más emberek leszünk. Azt hiszem, a változás észrevétlen. A legtöbben fel sem figyelnek rá, hacsak nem néznek nagyon közelről. Hála Istennek, ezt soha nem teszik. Te viszont észreveszed. Saját magadban fedezed fel a változást, és reméled, hogy jól érzed. Mert ez az a személy, aki örökre leszel. Akin már nem kell változtatni.”

Szeretem. :) Annyira… ismerős mindez. Köszi, Ephram.